A számítógépeket, amelyek az internetre vannak kötve a tartományi nevük vagy domain nevük alapján különböztethetjük meg. Gyakorlatilag ezek címkék, mindössze annyi a szerepük, hogy könnyebben lehessen őket megjegyezni, mivel az IP-címet amellyel egyébként azonosíthatóak, nehéz megjegyezni.
Sokan összekeverik a domain nevet a honlapokkal, webhelyekkel vagy webcímekkel (URL, URI), amelyek internetes szolgáltatások az adott tartományi néven. A domain névnek semmi köze sincs az ott rendelkezésre álló szolgáltatásokhoz, mint ahogyan a házszámnak sincs köze egy benne működő üzlet profiljához.
A tartományi név alapján egy kiszolgálóhoz tartozó IP-címet lehet azonosítani, szükség esetén megfordítva is. Az interneten minden egyes számítógépnek, amely valamilyen szolgáltatást futtat egyedi azonosítója van. Ez az IP-cím (Internet Protocol Address) olyasmi mint a személyi szám. Az interneten az adatforgalom IP-címek között zajlik. Ezeknek a “felhasználóbarát” változata a domain név.
Alapvetően, a végződésük alapján a tartományi nevek két nagy csoportra oszthatóak. A nemzetközi- és a nemzeti tartományi (vagy domain) nevekre. A nemzetközi fődomaineket angolul TLD-nek rövidítik (Top Level Domain), vagyis legfelsőbb szintű tartomány. Országfüggetlen nemzetközi fődomainek például a .COM (commercial – kereskedelmi), az .ORG (organization – szervezet) vagy a .NET (network – hálózat). Léteznek nemzeti tartományi név végződések is, ilyenek például Magyarország esetében a .hu, Japán esetében a .jp, Ausztria esetében a .at és még sorolhatnánk. Ahhoz, hogy a tartományi név alapján érjünk el egy számítógépet vagy kiszolgálót az interneten, elengedhetetlen, hogy csatlakozzunk egy névszerverhez (DNS szerver). Ezek a névszerverek tárolják az egyes domain nevekhez tartozó IP-címeket. Ha történetesen egy honlapot szeretnénk megtekinteni, annak a tartományi nevét szoktuk begépelni a cím mezőbe, hiszen az IP-címét nem feltétlenül tudjuk. Ekkor a böngészőnk az operációs rendszeren keresztül csatlakozik a DNS kiszolgálóhoz, lekérdezi az adott domain névhez tartozó IP-címet és ennek alapján csatlakozik a webszerverhez. A felhasználó számára ez láthatatlanul történik, ugyanis a böngészőjében a domain név fog megjelenni.
A domain nevek rendszere egy bizonyos hierarchia szerint épül fel, így a tartományi név részei között alá- és fölérendeltségi viszony áll fenn. Balról jobbra olvasva, a tartományi nevek a legalacsonyabb szintnél kezdődnek és a legfelső felé haladnak. A domain név egyes elemeit mindig ponttal választják el. Példaként elemmezünk egy tartományi nevet:
gyufa.doboz.com
A .com a legfelsőbb szintű tartomány (TLD), esetünkben egy nemzetközi kereskedelmi társaságra is utalhat. Előtte helyezkedik el a második szintű tartományi név (SLD – Second Level Domain), esetünkben a “doboz”, amely a szervezet nevét vagy tevékenységi körét jelölheti. A domain név első tagja a “gyufa” már egy adott számítógépet vagy kiszolgálót jelöl a “doboz” nevű szervezeten belül. A “gyufa” a számítógép állomásneve, vagy hostneve (hostname).
Ha az interneten a “gyufa” nevű számítógépen futó szolgáltatásokat szeretnénk elérni a “doboz” nevű cégnél, akkor a “gyufa.doboz.com” címen hivatkozhatunk rá. Ha ezen a gépen egy webszerver is fut, akkor az ott található honlapot a “http://gyufa.doboz.com” címen találjuk meg (a “http://” előtag a böngészővel közli, hogy HTML forrásról van szó és HTTP protokollt kell használnia).